Korg AX300G, vagyis vissza a gyökerekhez...

A Korg AX30G multieffekt a 90-es évek közepe környékén jelent meg. Jelentősége elég nagy volt, mert a műanyag hangzások közül ez volt az első elfogadható, amelyik már megszólalhatott vonalból is.

Íme egy kis hangzó anyag:

Elég élesen megosztotta a gitáros társadalmat, nekem elég sokáig volt ilyen effektem, kb 2-3 évig. Amióta eladtam azóta csak vissza sírtam. Most újra lett egy ilyenem. Hát igen ez már régen volt, nincs midi, nincs usb, nincs editáló szoftver, úgyhogy marad a nyomkod és teker, majd ezt gyakran ismételjük.

Ebben a cuccban nagyon jó dolgok lettek bépítve pre eq, exciter, high gain distortion, studio distortion, amp simulator, de nagyon jó benne a delay, és a reverbje veri a Line6 reverbjét is.

Dimebag Darell is használta, van is valami dög a cucc hangjában.
Az első cucc ami leszólta a POD 2.0 volt.
A Korgnak ez volt az utolsó használható effektje, azóta csak hulladékot gyártanak, amik nem szólnak sehogy, és teljesen le vannak butítva.

Összefoglalva: nagyon ötletes, és használható effekt, eléggé dögös is a hangja, célszerű gitárerősítővel használni, nehéz editálni, és azért már eltelt vagy 15 év, viszont ma már nagyon olcsó.

Ha valakinek van türelme kitekergetni a hangszíneket akkor még ma is megállja a helyét koncerten is és a studióban is. Számomra ez az effekt azért is nagy jelentőségű, mert az általam keresett 4 alaphangszínből benne van 2,5. Én sajnos nem tarthatom meg hosszú távon, hogy miért, az remélem nemsokára kiderülhet...

Ezután a kis kitérő után már tényleg a boosterek következnek majd.

Az elektronika, vagyis villany gitár lelke az elektromosság!

Az elektromos gitár valahogy úgy alakulhatott ki, hogy az akusztikust szerették volna hangosítani, így lett a rezonátoros gitár, de ez sem volt elég, ezért piköpöt tettek bele, és így már rá lehetett kapcsolni az erősítőre.

Kezdetben a piköp egy tekercset jelentett, amit egy mágnessel láttak el. Röviden a működési elve a következő: A mágnes erővonalai átmennek a tekercs vezetőszálain a fém húrokig, ha a húr rezeg, akkor megmozgatják a mágneses teret, és áram indukálódik a tekercsben.

Ma már piezo piköpöket is használnak, de a piezo sokkal szélesebb tartományban szól, és ettől akusztikus gitár jellegű hangot kölcsönöz az elektromos gitárnak. A hagyományos mágneses piköp szükebb, középtartományban erősebb hangot produkál, és mi ezt szeretjük.

Ez a hagyományos piköp ha egy tekercsből áll (szimpla piköp), akkor eléggé zajos, ezért mellé tettek még egy tekercset (dupla piköp), amit ellentétes fázisban kötöttek vele sorba, így kisebb zajt, és nagyobb jelet kaptak, ezt a típust hívjuk humbucker piköpnek.

Típustól függően több piköpöt is használnak egy gitárban. A piköp elhelyezésétől függően más hangszínt kapunk, vagyis a nyakhoz közel mély öblös hangja van a húroknak, a lábnál közép tartományban erős. Ezt általában egy kapcsolóval válthatjuk. Ezután egy hangerő potméter található, majd egy aluláteresztő szűrő, szintén potméterrel ellátva, majd végül a kimeneti jack aljzat. Ezeket a kezelő szerveket ritkán használjuk, általában a hangerőt csak a némításra, a tone potit pedig akkor, ha a hangszóró és a piköp összegerjed, és sípol a gitárunk.

A volume potit valamikor még használták torzítás szabályzásra is ennek ma már csak történelmi jelentősége van, mert ma már csak beállítunk a multieffekten egy ugyan olyan hangzást kevesebb gain-nel, és patch-et váltunk.

(sajnos nem a legszebb a rajz, ráadásul fényképezve lett, és még forrasztottam is a papíron ezért még foltos is, szóval nem a legszebb...)

Van azonban egy kis átalakítási opció, ha mégis szeretnénk használni a volme, és tone potikat, hogy ne csak dísznek legyenek a gitáron. A tone potihoz a humbuckereknél egy 47 nF-os kondenzátor van kapcsolva, így normál körülmények között a felére letekerve a potit már teljesen használhatatlan a hangzás, teljesen tompa. Ha azonban egy kapcsolóval a 47 nF-os kondit 10 nF-osra cseréljük, akkor már új értelmezést kap tone poti. Én egy forgató kapcsolóval oldottam meg a kérést, és használok még 6,8 nF-os, 4,7 nF-os, és 3,3 nF-os kondit is, az utolsó 6. állásban pedig kondi nélkül működik a cucc. Ezt variable tone-nak hívják, és a különböző kondikkal az aluláteresztő szűrő vágási pontját toljuk feljebb, így már a közepet nem vágja teljesen le a tone poti.
A következő hangmintán először a 47nF-os gyári kondi a tone 10-es állásban, majd 0-s állásban hallható, majd a többi kondi tone poti 0-s állása mellett hallható, majd legvégül kondi nélkül.

A következő trükk neve treble bleed, ez a volume poti működését változtatja meg. A potmétert átkötjük egy kondival, így ha letekerjük a hangerőt a gitáron, akkor egy felüláteresztő szűrőt kapunk, aminek eredménye az hogy a magasabb hangok megtartják a jelszintjüket, még a mélyebb frekvenciák halkabbak lesznek. Szintén forgató kapcsolóval oldottam meg, a kondik értéke az ábrán látható. Íme így szól:

Együtt pedig ez lesz belőle. (Smoke on the water-hez nagyon jó) Ha nagy torzításon használjuk, akkor közép kiemelő funkciója van, mivel a magasat és mélyet csökkentjük.

Még egy pár gondolat a piköpökről: Amikor én kezdtem ezt a gitározós bizniszt, akkor a legtöbb okosságot az ember a hangszerboltban dekkolva tudta magára rántani, akkoriban még nem voltak fórumok, és blogok sem. Szóval ott rontotta az ember a levegőt a Megyesinél a Blahán a pincébe, ami akkora helység volt, mint egy nyilvános wc, nem is, még annál is kisebb. Szóval akkoriban két piköpöt favorizált a jónép, az egyik a Bartolini, a másik az EMG 81 volt.

Nos, a Bartolini nem volt jelentős élmény, viszont az EMG 81 már annál inkább.

Goromba zenéhez egy vastag hangú Les Paul-ban még mindig ideális választás lehet, aktív picköp, karakteres középpel, pont ez a hátránya is, hogy csak ez az egy hangja van, de viszont ezt nagyon tudja! (superstartban rémesen szólt, Epiphone SG G310-ben egész jól szólt, csak kevés volt a mély, Jackson RR-ben pedig büntetően jó volt)

Később már volt szerencsém kipróbálni a BillLawrence L500XL-t is, ismét SG-ben amiben szintén kevésnek találtam a mélyet, a közepei jók, de a gyári Vintage picköp melegebben szólt.

Próbáltam még Dimarzio ToneZone-t, amit egy superstratba tettem, de nem jött át az érzés, ettől függetlenül kíváncsi lennék Paf Pro-ra, vagy egy Super Distortion-ra.

Seymour Duncan-em még soha nem volt de, szívesen kipróbálnék egy Screaming Deamont.

Végül egy jótanács: Nagyon fontos, hogy a gitár fájához válasszunk piköpöt!!!

A következő bejegyzésben pár áthidaló megoldást fogok kipróbálni a picköp csere nélküli hangszínmódosításra, építek majd egy-két boostert.

A cucc, vagyis miben rejlenek a titkok?

Miből is áll a cucc? Az elektromos gitár önmagában nem jelentős akusztikai élmény, ezért erősítjük, torzítjuk, zengetjük, effektezzük a hangját, ami végül egy hangszórón fog megszólalni. A cucc ezen eszközökből, és a gitárból áll. A titok pedig az, hogy a cucc mitől szól jól.

A cucc hangzásában alapvetően meghatározó lehet, hogy milyen gitáron játszunk. Függ a gitár fájának típusától, a nyak hosszától, a piköp típusától, stb, stb…
Nekem nagyon megtetszett az SG formája, és közép dús harapós hangja. Az első gitárom is SG másolat volt, a mostani is az, Vintage VS6.

A hangzásban nagy szerepe van a torzítónak, az erősítőnek, a hangszóróknak, stb, stb…
A cél valami dögös, tuti, jó megszólalás. Vannak általános receptek, és léteznek kiváló egyéni megoldások is. De mivel a spektrum nagyon széles, ezért nincs univerzális mindenre jó megoldás. Egy stíluson belül is lehet millió-egy jó hangzás, és tízszer annyi rossz is.

Van egy nagyon súlyos fogalom, amit minél inkább el tudunk fogadni, annál könnyebb dolgunk lesz gitároznunk is, ez a fogalom a kompromisszum. El kell fogadnunk, hogy akár mennyit is költünk a cuccra, valamilyen szempontból kompromisszumot kell kötnünk. Pl: egy multieffektnek mindig műanyag lesz a hangja, csak az változik, hogy mennyire műanyag, vagy az analóg cucc zajos lesz, stb…

A kompromisszum mellett van még egy valami, ami okozhat nehézségeket, és ez a legrosszabb eset: van egy jó cuccunk, és megunjuk a hangját, ennek az eredménye a cuccváltás.
Sok cucc megfordult már a kezem alatt, és valószínűleg nem is lesz semelyik cucc örök darab nálam, de kissé elfogult lettem. Az elfogultság a következők miatt alakult ki, és most következnek azok a dolgok, amik mellett nem lehet elmenni:

-Line6 Pod Studio sorozata olyan megoldást nyújt, a minimál home stúdióhoz, ami szuper.
Előbb, vagy utóbb eljutunk oda, hogy nem csak gitározni szeretnénk, hanem azt fel is szeretnénk venni, ekkor vagy veszünk jó hangkártyát, és olyan cuccot, amit bemikrofonozhatunk, vagy olyan cuccot veszünk, amin van usb. Ez a cucc azért több mit a többi usb-s, mert fejleszthető, működik a zeneszerkesztő szoftveren belül, mint effekt (akárhány példányban), és tanulhatunk vele gitározni is. A hangja pedig elfogadható a legújabb szoftverével.

-Marshall, ha elektromos gitár, akkor Marshall erősítő, ezt alátámasztották már sokan Hendrix-től kezdve Mustain-ig.
Amikor az első gitáromat megvettem, egy 10-20 wattos Marshall tranzisztoros valamin lett kipróbálva, aminek a hangja valahova nagyon erősen bele karcolódott, mert hiába küzdök ellene, mindig oda jutok, hogy a Marshall erősítőt meg kell venni. Költségvetési szempontok miatt a legkisebb erősítőt szereztem be: MG2FX

A jelenlegi cuccot úgy próbáltam összeválogatni, hogy lehetőleg ne unjam meg, és alacsony költségvetésű legyen. Szerintem egész jól is szól, de inkább beszéljenek a számok: 1 2 3 … (itt MAJD 1-2 felvétel lesz egyszer)







A következő bejegyzés majd az elektronikáról fog szólni.

Az indíttatásról néhány szó, vagyis hogy miért kezd el valaki gitározni…

Egy dolgot leszögezhetünk, vagyis ez sohasem egy önálló gondolat, nem azért kezd el valaki gitározni, mert egy napon felkelt és azt gondolta, hogy mától gitározni fogok. Valójában az történik, hogy látunk valakit gitározni, és csak azután jutunk arra az elhatározásra, hogy gitározni fogunk. Egy kissé hittérítős íze van a dolognak, de fogadjuk el, hogy ez így van.



Ezen a ponton talán fel is tehetjük azt a kérdést is, hogy miért pont a gitár?
… hát erre a kérdésre nehéz válaszolni, talán azért, mert jól szól, nagyon színes hangszíne van, meg lehet szólózni is rajta, meg jól néz ki, meg mert… , és mert gitár nélkül nincs rock zene.



Ok, térjünk vissza a személyi kérdésekre, kik azok, akik miatt elkezdünk gitározni?
Megpróbálom időrendi sorrendben összeszedni azokat az arcokat, és műveiket, akik miatt érdemes elkezdeni ezt a sportot:

-Angus Young

-Eddie Van Halen

-Steve Vai

-Tony Iommi

-ZZ Top

-Anthrax

-Megadeth

-Metallica

-Rob Zombie


-Rammstein

-NIN

-Iggy Pop


Bátran állíthatom, ha ezek közül senki sem fogott meg, akkor te most rossz blogot olvasol, nyugodtan zárd be a böngésződ, mert itt úgy sem lesz semmi olyan téma, ami téged érdekel.



Az én történetem ebből a szempontból egyszerű, 2-3 éven keresztül kizárólag AC/DC-t hallgattam, és ebből nagyjából egyenesen következik is a dolog. A The razors edge albumról a Thunderstuck volt az első szám, ami megtetszett, majd a Highway to hell, és utána az összes.



Szóval én emiatt kezdtem el, és hogy miért folytattam, arra a válasz a Pantera The great southern trendkill albuma.



Arra pedig, hogy miért nem hagyom abba Hollowbely punk blues youtube videói a válasz.





Ha azt érzed, hogy amikor egy számot hallgatsz, már nem az ének az, amire a legjobban figyelsz, hanem a gitár, akkor kész, ne is küzdj ellene, már meg is van az indíttatásod, megtértél.



Nekem személy szerint nem azok a story-k a legszimpatikusabbak, hogy valaki elkezdte, hanem az, amikor valaki 50 év körül újrakezdi, mikor a gyerekek már kirepültek.



Következő bejegyzésben picit közelebbről megismerkedünk az eszközökkel.

Fogalmak

A fogalmak tisztázása nagyon fontos, mert ha ez kimarad, akkor nem ugyanazon a nyelven beszélünk, és akkor pedig semmi értelme a blognak.

Az azonos nyelv beszélésének fontosságára talán a legjobb példákat a matematika tanárok tudnák felhozni, mégpedig olyan esetekben, amikor nem vezetnek be egy fogalmat, de evidenciának veszik, majd ezzel a fogalommal magyaráznak, vagy definiálnak valamit.

Pl.: az „ekvidisztáns alappontok”, ami egyenlő távolságra lévő pontokat jelent, vagy az „egyszerű átalakítások után azt kapjuk, hogy...”, ami azt jelenti, hogy egy matematikai kifejezés 3-4 oldalnyi számolgatása után, laza 2 óra után kapunk egy másmilyen kifejezést.

Első fogalmunk a gitár, ami nem egy konkrét hangszert, hanem egy hangszer csoportot takar. A gitár egy olyan gyűjtő fogalom, amelybe olyan zeneszerszámok tartoznak, amelyeket az emberek általában a nyakukba akasztják, általában pengetve szólaltatják meg, és általában a különböző hangokat úgy állítanak elő, hogy a gitár nyakán különböző helyeken fogják le a húrokat. Azért használtam ilyen sokszor az általában szót, mert létezik sok ellenpélda.

A gitár részei, vagyis mi hol van a gitáron? A legfontosabb részek a következők:

1-test

2-nyak

3-fej

4-húrláb

5-hangoló kulcsok

6-húrok

7-bundok

Jelen esetben nem szeretnék a hangszer kialakulásának történetével foglalkozni, helyette inkább nézzük a leggyakoribb típusokat!

Klasszikus gitár

Nagyon jellegzetes hangja van, ami a műanyag (damil) húrjaiból adódik. Ha zeneiskolában a gitárt választjuk hangszerünknek, akkor ilyen gitáron játszhatjuk Bach műveit. A latin zenében is előszeretettel használják, ezt a típusú gitárt (Mexikó, Spanyolország). Pengetése során majdnem mindegyik ujjunkat használnunk kell, kivétel a kisujj, ujjbegy és ujjvég szólaltatja meg a húrokat.

Western gitár

A klasszikus gitár fémhúros változata. Biztosan sokan felháborodnak ezen fogalom magyarázatán, mert ennél jóval több a különbség, de ez nem érdekes, hiszen a fogalmak magyarázata a laikusoknak szól.

Szóval fémhúros, ami azért fontos, mert sokkal inkább rock hangja van. …és gitározni igenis azért kezdünk, mert szeretjük a rockot. A pengetés is másképp történik, pengetővel, ami egy műanyag darab. A hangzás jóval színesebb, és harapósabb a klasszikus gitárénál.

Ha gitározni szeretnénk tanulni, és szeretjük a rockot, akkor ezt a típust válasszuk induló hangszernek!

Elektroakusztikus gitár

A klasszikus gitár, és a western gitár is akusztikus gitár, ami annyit jelent, hogy a húrok keltette hangok felerősítését a gitár teste végzi. Az elektroakusztikus gitár csak annyival több az akusztikus gitárnál, hogy van benne egy valami, ami elektromos jellé alakítja gitár hangját. Ezt a valamit később pick up-nak, „magyarul” piköpnek hívják, de mivel a ez eredetileg nem egy magyar szakma, ezért hívjuk inkább pick up-nak!

Elektromos gitár

Igen, ez az a szerkezet, ami miatt igazán érdemes gitározni, és ez az, ami igazán rock! A többi gitár csak ahhoz kellett, hogy eddig eljuthassunk.

A hangja önmagában tompább, nem olyan színes, mint a western gitáré, viszont az elektromos gitárt nem szoktuk önmagában használni, torzítóval, erősítővel, és egyéb effektekkel együtt használjuk, és így már jóval színesebb, és harapósabb a hangzás, mint eddig bármelyik gitáré.
Amint az látszik is az elektromos gitár formája jóval kötetlenebb elődeinél. Ezt a gitárt Dean ML XM-nek hívják, és szerintem az egyik legkényelmesebb forma.

Basszus gitár

Kevesebb, de vastagabb húrok, csak 4 húr, hosszabb nyak, 1 oktávval mélyebb hang.

Az elektromos gitár esetében már említettem, hogy önmagában nem használjuk, azokat az eszközöket, amivel együtt használjuk, gyűjtő néven motyó, vagy cuccnak hívjuk, erről később lesz még bőven szó. Az elektromos gitár működését sem írtam még le, erről, és részletes felépítéséről is lesz még szó.

Következő bejegyzésben az indíttatásról lesz szó.